A fogyás öröme Áginál

Kedves Olvasó! Gondolataimat szeretném megosztani Veled, hogy erőd legyen Neked is végighaladni ezen az oly' nehéz úton. Regényi Ágnes vagyok 33éves 3gyönyörű gyermek édesanyja. Mindenki tudja, hogy a terhesség rendkívül örömteljes állapot, olyannyira, hogy képesek vagyunk két ember helyett enni. Velem is ezt történt. Mivel 6éven keresztül csak szültem, szoptattam, így szépen lassan rakódtak rám a plusz kilók. Kezdetben még avval nyugtatgattam magam, hogy nekem ez jár, hisz szültem, nekem ennem kell, mert nem lesz tejem, nem mozoghatok, mert elmegy a tejem, ilyen és ezekhez hasonló kifogásokat kerestem. Aztán egy szép napon a mérleg 3számjegyű súlyértéket mutatott, döntenem kellett. Rájöttem, hogy abba kell hagynom az önámítást, a kifogások keresését, hogy miért vagyok kövér. Sokáig érlelődött bennem, hogy el kellene kezdenem a fogyókúrázást. Azt az elvet vallom, hogy minden agyban dől el, de ez egy hosszú folyamat volt számomra.

Emlékszem akkoriban kezdődött a Tv-ben a Nagy fogyás című műsor, talán ez is egy intő jel volt. Igazából engem 4db sült kolbász indított el ezen az úton, ami végül Király Robihoz vezetett. Édesanyám kedveskedett Nekem, nehogy a kicsi lánya éhen maradjon, 2007. október 15-én beállított 4db sült kolbásszal (még most is érzem az ízét a számban), én ezt egy ültő helyemben friss kenyérrel leküldtem kicsi gyomrocskámba. Ezt már nem bírták nézni az égiek és egy intő jel volt számomra, hogy aznap egy kedves barátnőm invitált, hogy menjünk le a SzOTE-fitnessbe egy spinning edzésre. Kicsit félve, de belementem, amikor mondta, hogy Király Robihoz mennénk, akiről tudtam, hogy már megtette ezt az utat. Gondoltam rossz helyre már nem mehetek. Sohasem felejtem azt a napot, amikor beléptem a terembe, csak kedves arcokat láttam, mindenki szeméből azt olvastam ki, hogy "szegény milyen kövér, de meg fogja csinálni". Sajnos nem tudom szavakkal leírni azt az érzést, amit akkor éreztem, azt a szeretetet és együttérzést. Azóta is libabőrős leszek, ha erre a pillanatra gondolok. Fogamat összeszorítva végigcsináltam az edzést, többször éreztem azt, hogy a sültkolbász feljön megnézni, milyen nagy buli van,szerencsére sikerült visszaszorítani. Edzés után olyan eufórikus állapotba kerültem, hogy elhatároztam másnaptól új életet kezdek. Így is lett. Először csak kétszer jártam hetente, utána Robi invitálására elmentem Ro-boxolni is. Azóta minden nap járok edzésre. Sikeresen és hozzáteszem boldogan, és nem szenvedéssel leadtam 32 kg-ot. Robi ösztönzésére szeretném elvégezni az edzőit, és edző szeretnék lenni. Azóta már belekerültem a KRFK baráti körébe, ahol boldog és szerető szívű emberek vesznek körül (én is imádlak Kata!). Köszönetet szeretnék mondani édesanyámnak, édesapámnak és kedves férjemnek, hogy lehetővé teszik, hogy őket idézzem " szétedzhessem az agyam". Hidd el kedves Olvasó, érdemes megtenni ezt az utat azért is, mert szerelmes együttléteink a vak sötétségből gyertyafényessé változtak.