FREE
Ildikó vagyok! Aki elveszett……… J (33-at fogytam, és nem 30-at, mert azért a háromért is legalább úgy megdolgoztam, mint a 30-ért)
Először is nem tudom, hogy hol kezdjem…..
Igazából nem volt különösebb indokom, vagy motivációm arra, hogy elkezdjek fogyókúrázni.
(Bár egyszer félig viccesen azt mondtam, az unokahúgomnak, hogy a ballagására lefogyok)
Szóval tini korom óta küzdöttem a túlsúllyal. Míg mások megnőttek egy nyár alatt, én meghíztam!
Persze nekem is voltak kísérleteim, de egyik sem volt fontos és most már azt is tudom, hogy miért!
Azért mert mindig fogyókúráztam, és nem életmódot váltottam!
2008-ra eljött, azaz idő, amikor már kezdett nagyon zavarni a súlyom, nem csak azért mert ZÉRÓ önbizalmam volt, hanem mert olyan ruhákat lehetett csak habtestemre kapni, amilyenek a búzaföldeken van a madárijesztőkön!
Szóval elméletben persze nagyon tudtam a fogyókúra menetét, de hát attól, mert agyban jó valaki, meg elméletben, ettől még nem fog lefogyni.
Tudtam, hogy koplalni nem tudok, mert aki olyan, mint mennyiségű kajához van szokva, mint én, az kb. 2 nap múlva még az asztal sarkát is megeszi, ha jól be van fűszerezve, csak a jól bevált módszer a működőképes hosszútávon: kevesebb kalória és sport!
Na de itt a másik probléma, aki egész életében kövér volt, annak lássuk be, nem a sport az erőssége.
Van egy barátnőm, aki már túl volt a fogyókúráján, és ő mondta, hogy próbáljam ki a spinninget a Király Robinál, mert valami nagyon szuper és jó hangulatúak az órái.
Persze folyamatosan hessegettem, hogy hagyjon engem békén, mert sem a spinning, sem a Király Robi nem érdekel stb.
Teltek-múltak a hónapok, de a barátnőm nem adta fel (amit utólag is köszönök) és igent mondtam rá.
2008 október közepén azután lementem egy Ro-bicikli órára és ott, akkor elvesztem.
Nem csak az óra volt fantasztikus, mert mondanom sem kell, persze meghaltam akkor, ott az első órán, hanem az edző is magával ragadott.
Tudtam, elkezdődött valami…… december közepére már 13 kilóval voltam kevesebb, és hogy mennyire nem volt nehéz mis sem bizonyítja jobban, mint hogy nem emlékszem a kezdeti nehézségekre.
Azóta is rendszeresen járok spinningre, de közben elkezdtem futópadozni és belekóstoltam más sportokba is.
Egy szó, mint száz, nekem a spinning olyan szinten beleépült a mindennapjaimba, mint a levegővétel…. Egyszerűen kell, és ennyi.
Megváltoztattam az életmódomat az étkezés terén is, most már csak tartanom kell a súlyomat, ami néha nem könnyű, de mindenképpen megéri.
Szóval röviden ennyi, az én kis történetem.
Sok sikert mindenkinek, aki most kezdi, vagy a közepében van.
Kívánom, hogy mindenkit hozzon össze a jó sorsa olyan edzővel, mint amilyen nemem van.
Köszi Robi, hogy vagy nekünk!
Sziasztok
Puszi
Ildikó
2010. jún.